Imádom a kreatív dolgokat, főleg ha személyre szólóak. Legyen az egy különlegesebb játék, könyv, fogzólánc, én azonnal vevő vagyok rá. Mikor terhes voltam, számtalan olyan dologgal találkoztam, -akár dizájn kiállításon, egy kézműves vásáron, vagy az interneten- ami egy kicsit is személyre szólóbb volt, azonnal eldöntöttem, ha egyszer gyerkőcöm lesz, akkor beszerzek majd pár ilyen cuccot. Hát Liza már több csecse-becsével büszkélkedhet :)

Liza még a hasamban volt, mikor megpillantottam ezt a matatókönyvet. Annyira megtetszett, hogy már akkor tudtam, ezt kapja majd tőlem első Karácsonyára. Egyre több helyen látok hasonló kézműves holmikat de nekem ez tetszett a legjobban. Tavaly márciusban adtam le a rendelést és ígéretet ...

A miniszabi,(egy szombat délután mely csak az enyém, Liza pedig apás programon) egy hete lebegett a szemem előtt és egy pillanat alatt tört darabokra. Az első láz, így 10 hónap után beköltözött hozzánk és kemény 3 napig maradt. 

Ugyanolyan laza voltam mint a többi oltás után, hiszen Liza az ajánlottakból már 9 darabot megkapott és meg sem kottyant neki, úgy látszik ez volt a vízválasztó oltóanyag ami totál kiütötte. Tudtam, hogy az oltás következménye a láz, de nagyon aggódtam, sajnáltam szegényt, mert hiába adtuk neki a kúpot, nyöszörgött és szenvedett- tehetetlennek éreztem magam. Vasárnap este kórház lett a vége, ahol kiderült, hogy egy vírusos volt a torka és ez a kettő kombó már sok volt a szervezetének. Ott feküdt ...

Dobjatok le valami elhagyatott helyen, sötétben, élelem és víz nélkül... túlélem! Nem úgy, mint egy 10 hónapos, fogzás kellős közepén lévő, éppen megfázott, a mászás és ülés újdonságát felfedező/gyakorló turbó Lizával! És hogy mit csinálnék a dzsungel félelmetes mélységében? A brit különleges hadseregét is megszégyenítő módon... aludnék. :)

Na most érzem azt, hogy március óta elfáradtam. Tudom, tudom sokan vagyunk így, nem újdonság és nem is sajnáltatom magam, mindössze csak kiírom magamból, hogy a pihentető alvás mint olyan, többé-kevésbé eltűnni látszik az életemből és új, eddig nem ismert tulajdonságokat vélek felfedezni magamon. A testem alkalmazkodik és mint egy vérbeli deszantos, edzésben tart. ...

2017-ben többet sportolok, kevesebbet káromkodom, türelmesebb leszek, megpróbálok egy nap egy oldalt elolvasni a kedvenc könyvemből, jobban beosztom az időm, kipihenem magam, minden nap németezem. Fogadom, hogy mindent megfogadok, aztán...Kriszti tervez...Liza végez. ;)

Nincs is új évi hír, cikk, fogadalmak nélkül. Ez már hagyomány, hogy újév napján mikor a petárdák és tűzijátékok durrannak, fogadalmak, sóhajok százai repülnek az évben. Alkoholmámorba burkolva röppennek az ígéretek, amit reggel felkelve még teljes mellszélességgel bevállalunk... aztán, ahogy telnek az év első hetei, próbálunk tartani kisebb nagyobb sikerekkel, majd szabadkozunk és lassan lassan elfelejtődnek..legalább is nálam. Én már nem is emlékszem, hogy ...

Csak egyet pislogtam és vége is volt a Karácsonynak. Az üveggömbös, girlandos bódék megrázták magukat és egy csettintésre szilveszteri portékák jelentek meg a polcain. A szentestén hordott piros-fehér szettet felváltja a Szilveszteri body és máris egy anyósnyelvvel köszönthetjük az Új Évet... Akkor ennyi? Ily gyorsan telnek majd el a napok, évek? Holnap már 18 lesz?

Azt mondják, ha gyereked van, akkor csak úgy repül az idő és azon kapod magad, hogy már fel is nőttek, Te meg nyugdíjas vagy és karosszékedben ülve, görcsösen kapaszkodsz az emlékekbe.  Vicces meglátás, de ha belegondolsz, így van. Na nem a görcsösséget értem, hanem csak az emlékeket, mert én soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megtudnak tapadni a szívemen.

...

Figyelem, figyelem! Jöjjenek csak közelebb! Itt látható egy vidám család! Apa, Anya, gyerek, macska. Nézzék csak micsoda mutatvány! Hogy sürgölődnek, forgolódnak...és két napja csak pakolnak. Ja de nem költöznek, csak az ünnepekre utaznak!. :D

Azt álmodtam, hogy pakolok, és minden ami bekerül a bőröndbe, automatikusan repült ki onnan. Egy végeláthatatlan csomagolás volt, míg fel nem riadtam. Aztán kora reggel konstatáltam, hogy az álmomnak a 'horrorisztikus' része volt csak fikció, ugyanis a bőröndök szájukat tátva hevertek a földön és vártak, hogy ma bendőjüket jól megtömjem. 

Attilával mindig is imádtunk utazni. Egy évben többször is útnak indultunk, legyen az egy wellness hétvége, osztrák tévedjünk el túra, vagy egy ...

Volt már olyan, hogy elsírtátok magatokat? Na nem szerelmi bánatra, vagy éppen egy romantikus film pillanataira gondolok, hanem a fáradtság, tehetetlenség érzésére, amikor csak álltok és rácsodálkoztok a helyzetre, hogy már nem saját magatok irányítjátok az életeteket? Mostanában egyre több ilyen pillanat tűnik fel nálam és ahogy hallom a környezetemben.

Ismeritek Anna Naklab számát? Ez most az egyik kedvencem. A dal, ami szinte minden élethelyzethez illik, ha szomorú vagy és elgyötört vagy éppen buliznál egyet és pezsgésre vágysz. Imádom. Ahogy közelednek az ünnepek egyre több posztot olvasok, hogy Anyukák panaszkodnak, hogy nem tudnak mindent megoldani egyszerre, hogy frusztráltak, elgyötörtek és csak úgy elsírják magukat. ...

Ha lehetne egy kívánságom, most biztos egy igen fura kérés hagyná el a számat. Szeretném, ha a nap 48 órából állna (amiből persze 8-at nyugodtan alhatok :).). Sajnos nem elég a fele, egyszerűen nem. Hogyan tudnám beosztani rendesen az időmet? Jelen pillanatban erről fogalmam sincs.

Hétvégén anyósomat látogattuk meg Pesten. A 3 nap alatt a gyerek ellátása, vásárlás, baráti találkozók mellett férjem Anyukája csak állt és nézte a rohanást. Mint egy rajzfilmeben ő csak ledermedve figyelt minket, ameddig mi, mint a Tazmán ördög pörgünk végig a lakásunkon, Budapesten..az életünkön. Szeppenve meséli mindig, hogy az ő idejében mindenre volt idő, pelenkát mosni, fertőtleníteni, vásárolni, főzni a családnak, a babának én meg ...

Mikor elkezdődik az Advent és ezzel együtt a Karácsonyi időszak, mindig ez az angol népi vers jut eszembe. Ahogy számol vissza Karácsonyig, úgy nő bennem is az ünnepi hangulat. Idén is lesz, tizenkét ugra-bugra úr, tizenegy táncos tarka úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla mint a hó, hat tyúkanyó, öt szélkakas, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle.. és már egy barna szemű, Liza nevű kisleány.

Kizárólag Karácsonykor szeretem a giccset. A feltűnő csillogó díszeket, a rongyosra hallgatott Last Christmas dallamait és a forralt bor csábítását. Imádom. Kész. Lapozzunk! Eddig is rajongtam, gyermeki lélekkel áhítoztam eme ünnepi időszak minden ...

Egy jó kis mozis este, felszabadult romantika Attilával, csajos iszogatás, kötetlenül, hajnalig. Koncert, egy jó masszázs, nyugodt percek a körmösnél, önfeledt shopping. Átélt dolgok, amik elérhetőek, mégis most egy kisebb logisztikai rendszerrel kivitelezhetőek. De minden pillanatban azt veszem észre, hogy mozognak bennem a régi érzések és mint valami szunnyadó vulkán kezd kitörni belőlem a régi... ÉN... MAGAM.

Nem vagyok egy rabszolga típus. Szeretem magam annyira, hogy időt szánok a jó dolgoknak és élvezem azokat. Még nem veszett el belőlem minden. Valahol mélyen még ott rejtőzik bennem az, ami én vagyok. Most csak egy Anyát látsz, aki sokszor fáradt, hajnalban kel, etet, reggeliztet, jógázni viszi a kislányát, vagy éppen ...