Vajon egy anya felkészült mindenre? Arra, hogy van olyan pillanat, amikor a gyereke, elszökik, elrabolják és soha többé nem látja viszont? Ez egy fontos és mindennapos probléma, amit nem szabad elengednünk a fülünk mellett.

Nem élem rettegve a napjaim, de egy ma reggeli poszt szíven ütött. Az egyik közösségi portálon, egy anyuka osztotta meg a félelmeit a gyermekrablással, eltűnéssel kapcsolatosan és rengeteg hozzászólás érkezett. Elgondolkodtam, régen nálunk hogy is volt? Szabadabban éltünk akkor, én emlékszem, hogy második osztályos koromban, alig vártam, hogy egyedül mehessek az iskolába. Így is volt és én nagyon felnőttnek éreztem magam. Hogy hogyan viselkedem akkor, ha egy idegen megszólít? A mai fejemmel úgy gondolom, hogy ...

Kriszti vagyok, 33 éves, édesanyám 6 hónaposan bölcsibe adott. Értelmes, érzelmekkel teli, pozitív gondolkodású nő vagyok, boldog és kiegyensúlyozott életem van. Nézel rám furán, miért írom ezt? Mert most az a trendi szöveg, hogy akit ideje-korán bölcsibe adnak a szülei, az már kb. most le is írhatja magát az életben.

Azt hittem (én naiv),  ha lemegy a császár kontra természetes szülés, anyatej vs. tápszer vitakör, akkor egyre kevesebb olyan témába botlok majd, ami az anyákat egymásnak uszítja. Hát így, 14 hónap után elmondhatom, tévedtem. A napokban elém került egy cikk, miszerint, ha egy anya nem marad otthon 3 évig a gyerekével, akkor az lelki sérült lesz. Mármint a gyerek... vagy az anya? Csak néztem, nagyokat, ...

Emlékeztek a dalra? 'Kés, villa, olló, nem gyerek kezébe való'! Ma már formálhatnánk kicsit a dalt, hiszen, mostanában egy szülő szemében a szúró és vágó eszközök mellet, az okos használati tárgy is ördögtől való dolog.

Nem akarok álszent lenni, régen én is így gondoltam. Persze nálunk is van tablet, laptop, telefon, Szoftver mérnök férj, minden amit akarsz :) de gondoltam a gyerekem nem lesz a digitális világ bekebelezettje. Majd én megmutatom, hogy vannak igazi értékek. Diavetítő, meséskönyv, ugrálókötél. Kinek mi az érték ugye? :) Attila már akkor mondta nekem, hogy nem így lesz majd és ezeknek a gyerekeknek már ez a természetes, nem a magnó és a kazetta. Innen üzenem neki! IGAZAD VOLT! / :) Love/. Ma már én is így ...

Érezted már azt, hogy túlnőttél valamin? Legyen az egy szerelem, egy hivatás, életstílus, bármi, amit már nem érzel a magadénak és lassan de biztosan lehúzod, mint kígyó a bőrét, megrázod magad és újult erővel, kedvvel tovább állsz.

Rutinos költöző madár vagyok. Számtalan albérletem volt. Gimnázium alatt 6 évig voltam kollégista, és szinte minden pénteken egy mini cuccolást éltem át. Ruhák bőröndbe be, majd otthon ki, vasárnap be, koleszba ki... és így tovább. Budapesti 8 évem alatt 4x mozdultam, majd jött Bécs. Mindegyik lakásnál, amit elhagytam, úgy éreztem hogy túlnőttem/nőttük. Így hát becsomagoltam/tunk, megköszöntem a lakás 'szellemének' az ott eltöltött minden jó, emlékezetes, vidám vagy éppen ...

Mikor azt mondom öko, neked mi jut eszedbe? Szelektív hulladék, komposztálás, környezetvédelem. Én már azt is tudom, hogy létezik ilyen típus, mégpedig Anyukák egy csoportja. Ja, várj!! Félre érted! Ők nem csak a természetet védik, hanem a gyereknevelést gondolják újra és visszatérnek.. kvázi az őskorba.

Többször írtam már, hogy egy elfogadóbb embertípus vagyok. Próbálok nem ítélkezni, és megérteni másokat. Én így nevelem a gyerekem, ő úgy neveli...lelkünk rajta. A napokban viszont valami kiverte a biztosítékot nálam és kissé kibillentett az egyensúlyomból. Mégpedig azok az Anyák, akik nem használnak pelenkát a gyermek kiskora óta. És most nem az eldobható pelenkák mellett kampányolok, mert valakinek a mosható ...

12:00. Tavaly ilyenkor már a kórházban várakoztunk arra, hogy megmondják mi lesz a sorsunk és hogy kaptam-e mérgezést a magas vérnyomás miatt. Akkor még nem tudtuk, hogy 8 óra múlva Liza már velünk lesz...

Tudtad, hogy az első év az ember életében a legintenzívebb 365 nap? Még soha, de soha nem gondoltam bele, de tényleg így van. Egy baba ekkor tanul meg mosolyogni, felemelni a fejét, megfordul, feltérdel, feláll, elindul, gagyog. Kinyílik előtte a világ, kialakul a teljes színlátás, tud fókuszálni és hangokkal kommunikál. A szakirodalom számos könyvben kifejti ezt és nap mint nap megéljük a gyerekkel, de belegondoltam abba, hogy egy könyv sem ír arról, hogy ebben az egy évben egy nő, hogy alakul Anyává. 

Közhely, de igaz. Ez ez ...

Ha lenne egy időgépem, visszautaznék pár évet, szembenéznék az akkori Önmagammal, megfognám a kezemet és a legkomolyabb hangomon adnám át az üzenetemet. Hogy mit? Tanuld a türelmet, még szükséged lesz rá! 

Vesztetted már el a türelmedet? Érezted, hogy tehetetlen vagy és dühös, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy akarod? Hogy a gyereked, akit imádsz és szeretsz nem akar együttműködni? Nem ott és nem úgy alszik. Nem eszik rendesen. A pelenkázás egy katasztrófa, mert hisztizik. Folyamatosan rajtad csüng. Akaratos. Nem hajlandó felvenni azt a ruhát, amit Te gondolsz. A vásárlás vele egy borzalom. Nem tudsz aludni, mert éjszaka fogzik, Anya hiánya van, vagy csak túlpörögte magát. Rengeteg ilyen posztot olvasok mostanában. Bosszús ...

Hogy mire jó egy szexjelenettel tűzdelt, semmitmondó csajos film? Arra, hogy 8 barátnő, gyerek nélkül, két órára, agyat rohasztva csak nézzen ki a fejéből és erre az időre elfeledve az anyaság minden örömét és bánatát... nemes egyszerűséggel csak kikapcsolódjon.

Gondoltam az egyetlen olyan film, amire véletlenül sem követnek minket a pasik, az a Sötét 50 árnyalata. Bedobtam az ötletet és vevők voltak rá.  Már vagy egy hete, mint a messiást, úgy vártuk ezt az estét. Minden nap Facebook chaten tervezgettük a dolgot, mint valami világ körüli utat, úgy raktuk össze részleteiben ezt a pár órás programot. Mindenki feldobta az esti sminket, csinos ruha, végre nem a játszós göncök és a gyerkőcöket az apjukra hagyva, már este 6 ...

Komótosan iszogatom a reggeli kakaóm, ízlelgetem a számban és arra gondolok mikor is éreztem igazán az aromáját. Már hónapok óta csak magamba döntöttem a reggeli löttyöket és csak azt érzékeltem, rég kihűlt. Hogy miért is vagyok ennyire ráérős? Liza ma apás napot tart.

Oh, hogy mennyire csodása fura érzés ez. Hirtelen annyi szabadidő szakadt rám, hogy azt sem tudom mihez kapjak. Régóta elterveztem, mi lesz, ha lesz majd 1 nap szabadságom. Beülök a kádba, olvasok, filmet nézek és most, hogy itt vagyok nem tudom merre induljak. Milyen furán működik most bennem minden. Annyira beleszoktam a napi rutinba, etetés, öltöztetés, játék, altatás, hogy mikor végre felnőtt énemet előtérbe helyezhetném, lefagyok. Na nem kell ám ...

Képzelj el egy világot, ahol nem mondhatsz semmit, ha tiltott esetleg megtűrt személy vagy. Nincs véleményed, egyetlen mozdulatod csak fejed bólintása, mely mindent helyesel. Te élnél itt? Én nem..és sokan vagyunk így ezzel.. ;) 

Imádom ennek a korszaknak ama szépségét, hogy szólásszabadság van. Hogy ott fejtheted ki a véleményed, ahol akarod. Akik ismernek tudják, hogy nagy szám van, de azt is, hogy hagyom élni az embert. Rengeteg barátom van, akik mindig megosztották velem a gondjaikat. Soha senkit nem szóltam le azért, mert valamit másként lát, érez, él meg. Inkább jó, hogy nem vagyunk egyformák, másként látunk dolgokat. Hát soha de soha nem gondoltam volna, hogy létezik olyan csoport, ahol nem lehet véleményt nyilvánítani. Ha igen, ...