Dobjatok le valami elhagyatott helyen, sötétben, élelem és víz nélkül... túlélem! Nem úgy, mint egy 10 hónapos, fogzás kellős közepén lévő, éppen megfázott, a mászás és ülés újdonságát felfedező/gyakorló turbó Lizával! És hogy mit csinálnék a dzsungel félelmetes mélységében? A brit különleges hadseregét is megszégyenítő módon... aludnék. :)

Na most érzem azt, hogy március óta elfáradtam. Tudom, tudom sokan vagyunk így, nem újdonság és nem is sajnáltatom magam, mindössze csak kiírom magamból, hogy a pihentető alvás mint olyan, többé-kevésbé eltűnni látszik az életemből és új, eddig nem ismert tulajdonságokat vélek felfedezni magamon. A testem alkalmazkodik és mint egy vérbeli deszantos, edzésben tart. Hihetetlenül kevés alvással is kibírom, halálosan fáradt vagyok, de másodperc töredéke alatt tud átlendülni a REM állapotom oda, hogy pörgök egész nap, s míg Liza édesdeden alszik napközben, testem kapitánya újabb és újabb parancsokat adva munkára fog. Ilyenkor jön a jól megérdemelt guggolás, amikor is bepakolom a mosó és mosogatógépet, az ujjakat és csuklókat fejlesztő hadművelet, zöldség pucolással, főzéssel egybekötve. Elképesztő gyorsasággal tudok tárgyakat röptükben elkapni, macskát a Liza elől kimenteni, levegővétel nélkül 5 percig gyerekdalokat énekelni, pelenkázás közben egy kezes lefogást gyakorolni. Hiszti környékén, elterelő hadműveletben profi vagyok, orrot már 2 másodperc alatt szívok. Egyensúlyozva etetek, lazításként teregetek, naponta 10x Cooper-tesztelek. :)

A felmentő sereg, Attila személyében amikor csak tud, jelen van és ketten nyomjuk a "háborús" övezetben, felváltva. Esténként mindig Attila száll "harcba" a fürdetést imádó, de pelenkázást, öltöztetést végighisztiző Lizával szemben. A hadviselés gyengéd, de határozott, gyors és átgondolt, seregeink kitartanak a végsőkig. Hatásos, a nyűglődés státuszából kimozdító "fegyvereink", csörgő, zenélő ketyerék, fülbemászó dallamok, zizegő zacskók, izgalmas, érdekfeszítő zsinórok, soha nem látott házi papucsok. Éjszaka sincs pihenés, a bébiőr, mint egy hadi sziréna felsikít "álmainkból", de mit nekünk-e jelzés, hiszen valamelyikünk mindig készenlétben áll.

És hogy mikor lesz majd "tűzszünet"? Isten tudja, tán 18 év múlva :)