Egy jó kis mozis este, felszabadult romantika Attilával, csajos iszogatás, kötetlenül, hajnalig. Koncert, egy jó masszázs, nyugodt percek a körmösnél, önfeledt shopping. Átélt dolgok, amik elérhetőek, mégis most egy kisebb logisztikai rendszerrel kivitelezhetőek. De minden pillanatban azt veszem észre, hogy mozognak bennem a régi érzések és mint valami szunnyadó vulkán kezd kitörni belőlem a régi... ÉN... MAGAM.

Nem vagyok egy rabszolga típus. Szeretem magam annyira, hogy időt szánok a jó dolgoknak és élvezem azokat. Még nem veszett el belőlem minden. Valahol mélyen még ott rejtőzik bennem az, ami én vagyok. Most csak egy Anyát látsz, aki sokszor fáradt, hajnalban kel, etet, reggeliztet, jógázni viszi a kislányát, vagy éppen kötelező oltásra, Google naptárt vezet, tervez, bevásárol, főz, takarít, rendet rak, várja haza a férjét, majd közösen fürdetnek, etetnek, altatnak. Aztán mintha már 72 órája ébren lenne, zombi módon odabújik párjához és álmodik, újra arról, hogy ismét felfedezi Önmagát.

Szerintem a legtöbb nő vágyik arra, hogy az Anyaság mellett visszakapja a régi életét, úgy gondolom hazudik aki azt mondja, hogy Szülőnek lenni a minden a világon. Szerintem lehetünk egyszerre többfélék, vágyhatunk olyan dolgokra is, ami nem feltétlenül kapcsolódik a gyerekhez. Imádom Lizát, a mindenem, de nem akarom, hogy lesöpörje azt az embert, aki voltam/vagyok. Mindent megteszünk a gyerekünkért, így a normális de szerintem húzni kell egy határt, anyaság és a valódi Énünk között. Sokan, ha megszületik a gyerek, akkor bezárkóznak. Barátságok, emberi kapcsolatok és van, hogy házasságok mennek tönkre, azért, mert sokan alárendelik magunkat a gyermeküknek. De miért? Miért nem láthatja ez a gyerek meg a bennünk lüktető lelket? Mondjuk, hogy milyen hobbink van, miket szeretünk olvasni, vagy melyik a kedvenc éttermünk. Mutassunk meg minden színes részletet magunkból. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabbak lennének, ha mi szülők is megadnánk magunknak ezt a felszabadultabb életet. 

Szeretném, ha Liza maradéktalanul megismerné és megszeretné azt a lényt, aki vagyok. És hogy mik lakoznak még bennem?

Ott van a szerelmes nő, aki imádja a férjét, szeret csinosan és szexin öltözni, megtesz mindent azért, hogy újra és újra meghódítsa Őt, hogy minél több pillanatot átéljenek együtt. Aztán ott a feleség, aki megteremti az otthont, jóban-rosszban kitart, önzetlenül szeret, ünnepi hangulatot varázsol, finomakat süt-főz. Ott kacag a gyermeki lélek, aki izgatottan várja a Karácsonyt, díszít, Adventi csokinaptár ablakokat nyitogat, és felsóhajt a csillogó vásárok láttán, aki alig várja , hogy kislánya annyi idős legyen, hogy már vihesse Disneyland-be. Majd köszön neked a barátnő, aki meghallgat, kíváncsi mindenre ami veled történik, együtt sír és nevet, lelket önt beléd ha kell, lecsekkolja az új pasidat, és kívülről fújja a Jóbarátok, Szex és New York, Született Feleségek évadait. A könyvimádó, aki odavan az olvasásért és már most beszerezte a 8 hónapos lányának az összes klasszikus mesét. Aztán mellette türelmetlenkedik a karrierista, aki imádja a hivatását, pontos, összeszedett, folyamatosan tanul, hogy jobb legyen, elkészül határidőre és túlórázni is képes. És ott lazul az utazni vágyó, aki már több országban is volt de vannak tervei, imádja a tengert, a napsütést a koktélokat, és megvadul a felhőkarcolókkal tűzdelt amerikai városokért. Hogy még mennyi minden lakozik bennem? Számtalan dolog, vágyak, érzések,álmok, a személyiségem, ami Liza és Attila mellett életem végéig épülni és fejlődni fog. Alig várom, hogy megmutathassak/mutathassunk mindent Neki magunkból.

Benned mi szunnyad?