Ha lehetne egy kívánságom, most biztos egy igen fura kérés hagyná el a számat. Szeretném, ha a nap 48 órából állna (amiből persze 8-at nyugodtan alhatok :).). Sajnos nem elég a fele, egyszerűen nem. Hogyan tudnám beosztani rendesen az időmet? Jelen pillanatban erről fogalmam sincs.

Hétvégén anyósomat látogattuk meg Pesten. A 3 nap alatt a gyerek ellátása, vásárlás, baráti találkozók mellett férjem Anyukája csak állt és nézte a rohanást. Mint egy rajzfilmeben ő csak ledermedve figyelt minket, ameddig mi, mint a Tazmán ördög pörgünk végig a lakásunkon, Budapesten..az életünkön. Szeppenve meséli mindig, hogy az ő idejében mindenre volt idő, pelenkát mosni, fertőtleníteni, vásárolni, főzni a családnak, a babának én meg ilyenkor hálát adok, hogy van mosógép, mosogatógép, eldobható pelenka, üveges bébiétel. Csak ha belegondolok ezekbe, hogy manapság mennyi olyan eszköz van ami megkönnyíti az életünket, akkor vajon hova röppen az idő, hogy lesz olyan gyorsan este, és miért érzem mindig fáradtnak magam?? 

Liza most az ebéd utáni szunyát nyomja. Olyan hirtelen szakad rám a szabadidő, hogy megijedek. Mit is csináljak? Annyi dolgom lenne, hogy mindentől elmegy a kedvem. Persze ilyenkor nem vagyok álmos, valahogy ilyentájt már ezen átlendülök, talán ha olvasnék egy kicsit -halomban áll az izgalmas olvasatlan könyv- de most valahogy azt sem.  Ki kéne teregetni, főzni holnapra nekünk és a gyerkőcnek, dolgoznom is muszáj lenne, mert vár rám pár webes munka, holnap németóra, fele házim van csak kész (innen is puszi Andi :) ), takarítani sem ártana majd mert hétvégén vendégek jönnek, de beülnék lazítani a kádba, vagy csak néznék ki a fejemből. Úgy döntöttem írok. Imádom. Kikapcsol. A percek gyorsan telnek és mire befejezem Liza már ébred is és jön az uzsonna. Régen is ilyen kevés volt az idő? Anyáink és Nagyanyáink is mindig siettek mindenhova? Vagy csak én pörgöm túl az életem? Olyan gyorsan lesz este, hogy ha visszagondolok a napomra, akkor mintha nem csináltam volna semmit, de mégis egy percre nem ültem le. Oké, tudom talán magamnak csinálom a 'bajt'  és a vásárlás, házi munka mellett szinte minden napra jut valami program és azt én szervezem. Jóga, fejlesztő torna, baba-mama tali, munka, nyelvóra, blogolás... de ezek kellenek. Kellenek, mert nem élhetek a nap 24 órájában pépek, pelenkák és gyerekdalok bűvkörében. Úgy érzem, hogy ha csak a babával kapcsolatos dolgokra koncentrálok akkor kirohad az agyam. Az este Attiláé, amiben tud segít, fürdet, etet, altat ekkor tudnék pihenni. Próbálok is. Elfekszem a kanapén, nézek ki a fejemből, vagy csak lehunyom a szemem és élvezem a pillanatot, amikor magam vagyok. És ebben a pillanatban megjelennek a kérdések, a másnap elintézendő feladatok. A testem nyugodt az agyam nem kapcsol ki. Ez már mindig így lesz? Az én hülyeségem vagy ez egy örökké futó program a fejemben mert Anya lettem?

Vajon régen hogy csinálták? Nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak voltak? Talán az idő szépítette meg nekik a múltat?

Megjegyzés: Mindaddig repül az idő, ameddig a babád el nem kezd nyűglődni és még másfél óra van fürdetésig... onnantól ólomlábakon jár... :)