Figyelem, figyelem! Jöjjenek csak közelebb! Itt látható egy vidám család! Apa, Anya, gyerek, macska. Nézzék csak micsoda mutatvány! Hogy sürgölődnek, forgolódnak...és két napja csak pakolnak. Ja de nem költöznek, csak az ünnepekre utaznak!. :D

Azt álmodtam, hogy pakolok, és minden ami bekerül a bőröndbe, automatikusan repült ki onnan. Egy végeláthatatlan csomagolás volt, míg fel nem riadtam. Aztán kora reggel konstatáltam, hogy az álmomnak a 'horrorisztikus' része volt csak fikció, ugyanis a bőröndök szájukat tátva hevertek a földön és vártak, hogy ma bendőjüket jól megtömjem. 

Attilával mindig is imádtunk utazni. Egy évben többször is útnak indultunk, legyen az egy wellness hétvége, osztrák tévedjünk el túra, vagy egy távoli kontinens, a pihenés rabjai vagyunk. Én meg a csomagolásé. :) A legnagyobb bőröndöt vette anno az én Szerelmem, és viccesen megjegyezte, ez azért kell mert úgyis hozzá is pakolok. Duzzogtam egy sort mikor heccelt, de aztán tényleg így történt és a fele ruhatáram nála landolt. Az indulás előtti este mindent elraktam és ennyi is volt. Nem nagy kunszt. Amióta viszont Liza megszületett és vele együtt folytatjuk ország és város felfedező útjainkat, már pár nappal előtte elkezdem az agyalást. Az első úton mindent elraktam, amire úgy gondoltam, hogy szükségünk lesz, és hiába az új autó bazi nagy csomagtartója, (hogy én is simán nyújtott lábbal, kényelmesen elférek) tele volt. Aztán mikor leesett, hogy drága édesanyámnál is lehet végül is mosni és a body-k felét használtuk csak, kicsit alább adtam. Na de hogy itt a tél még több a málházni való és van, hogy már listát készítek, mert ennyi mindent fejben tartani nem lehet. Nyugtassatok meg, hogy ebből van kiút, vagy ez egyre rosszabb lesz? Vásároljunk egy teherautót és marad a vándorcirkusz? :)