Mikor megtudod, hogy terhes vagy, abban a pillanatban máshogy tekintesz a testedre. Jobban figyelsz a jelekre, az egészségedre, vitaminokat szedsz és tudod, hogy minden mozdulat, érzés, gondolat kihat a benned növekvő életre. És mi történik akkor, mikor az első alkalommal a gyerekorvos az injekciós tűért nyúl? Hagyod, hogy megkapja az oltóanyagot, vagy csak ingatod a fejed? 

Lizával ma voltunk a gyerekorvosnál. Ma kapta meg a Rota 3. és a Pneumokokkent. Én úgy döntöttem, az összes ajánlott, biztosított oltást beadatom neki, ezen felül pedig azokat is, amik fizetősek és erősen javasolják a szakemberek. Itt Ausztriában nem kötelező az oltás, a legtöbben beadatják őket, viszont vannak akik tiltakoznak ellene. Kérdezem én, miért? Miért teszik ki a gyermekeiket a betegségeknek? Emlékszem pár évvel ezelőtt a H1N1 körül volt nagy hisztéria. A média felkapta az egészet, az idősek és a terhesek pedig azonnal oltattak. Majd jött az összeesküvés elmélet, a gyógyszergyártó cégek lepacsizásáról, az oltóanyag kétes kimeneteléről, a befecskendezésről, a hatóanyagokról, ami majd később rendellenességeket okoz és ezáltal szelektálják majd a társadalmat. A hírek és a rémhírek csak úgy repkedtek az éterben, az ember azt sem tudta melyik irányba dőljön. Én akkor beoltattam magam. A háziorvosommal jó kapcsolatban voltam, kerek perec rákérdeztem, mi a pálya. Megmondta őszintén, hogy az oltóanyag nem totálisan véd a vírus ellen, hanem segít abban hogy ne juss el az életveszélyes állapotig, átvonul rajtad de túléled. Az oltóanyag bizonyos fokig véd, és ez a fontos.

Hallottam, hogy vannak olyan szülők, akik ellenzik az oltásokat. Itt Ausztriában nyugodt szívvel dönthetnek így, ugyanis senki és semmi nem kötelezi őket erre, viszont ezen szülők gyermekei és elkezdik a bölcsit, járnak óvodába, iskolába és terjesztik a közösségekbe a betegségeket. Olvastam arról, hogy ahogy csökken az oltott gyermekek száma, úgy növekszik azon betegségek elterjedése, amik gyakorlatilag már eltűntek. Én soha nem voltam az, aki másokat kritizál, elítél. Pont olyan ember vagyok, aki tiszteletben tartja a döntéseket és kiakadok azon, ha egymásnak osztják az észt az emberek. Szerintem sokkal jobb lenne, ha mindenki elsőnek a saját dolgával foglalkozna. Azonban sajnos ezt a helyzetet nem lehet személyes döntésként kezelni. Ez nem egy olyan elhatározás, hogy most a saját ágyában altatod a gyereket, vagy hogy hány évesen adsz tabletet a kezébe. Ez a döntés mindenkire kihat. Persze ilyenkor kérdezheted azt, hogy mit vagyok ezen fennakadva, hiszen az előbbiekben levezetve az én gyermekem megkapja az ellenanyagot, így ha nem is teljesen de valamilyen szinten védett. Na igen, de mi van azokkal a gyermekekkel, akik valamilyen betegség miatt később vagy egyáltalán nem kaphatnak oltásokat. Vagy nézzük csak azokat a családokat, ahol több gyermek van. Az egyik még csecsemő, a másik pedig az oviból hazaérve megfertőzi őt. Mi is szeretnénk majd még gyereket. Ez egy kiterjedt dolog, amiben nem szabadna csak a saját érdekeket nézni.

Nem akarok senki feje felett pálcát törni, de Liza jövőre bölcsődébe megy, és számomra az ő egészsége a legfontosabb. Jó lenne ha ebben a kérdésben kicsit odafigyelnénk egymásra, a közösségre.

Neked mi a véleményed?