Mikor elkezdődik az Advent és ezzel együtt a Karácsonyi időszak, mindig ez az angol népi vers jut eszembe. Ahogy számol vissza Karácsonyig, úgy nő bennem is az ünnepi hangulat. Idén is lesz, tizenkét ugra-bugra úr, tizenegy táncos tarka úrnő, tíz tekergő kéményseprő, kilenc kötényes kisleány, nyolc nyúl a vadász oldalán, hét hattyú, tolla mint a hó, hat tyúkanyó, öt szélkakas, négy nyafka macska, három veréb-zenész, két gerle.. és már egy barna szemű, Liza nevű kisleány.

Kizárólag Karácsonykor szeretem a giccset. A feltűnő csillogó díszeket, a rongyosra hallgatott Last Christmas dallamait és a forralt bor csábítását. Imádom. Kész. Lapozzunk! Eddig is rajongtam, gyermeki lélekkel áhítoztam eme ünnepi időszak minden percében, de most itt egy kis csaj, akinek mind ezt átadhatom. Újra, mintha mindent először látnék életemben, vele együtt rácsodálkozhatok a vásárok forgatagára, a tündöklő fényekre, a csörgő-zörgő csoki papírokra. Hogy honnan jött a Karácsony szeretete? Anyukámtól. Gyerekkoromban megtanultam, hogy mit jelent a koszorú, a négy gyertya, mennyire fontos a közös készülődés, a lakás díszítése, a karácsonyfa, milyen együtt sütni-főzni. A családunk minden évben megadta a módját ennek a rituálénak. Pár nappal Szenteste előtt a fenyő vásárlás, a mézeskalács készítése- mely a kemény, kissé íztelentől, mára már tökéletesre fejlődött- az isteni ünnepi menü, a vendégek érkezése, csillagszóró pattogása, közös éneklés, szakadó csomagolópapírok hangjai, koccanó puncsos poharak, mandarin illat, hangos nevetés és az érzés, hogy megint mindannyian együtt lehetünk.

Számomra ezek a momentumok jelentik az ünnep miliőjét. Eddig a családdal és Attilával idéztük meg a Karácsony szellemét, most végre már Liza is az Ünnep részese lesz. Szeretnék neki mindent megmutatni abból a világból, amit eddig felépítettünk. Remélem értékelni, szeretni, csodálni fogja és pár év múlva velem együtt mondja majd az angol versikét:

Karácsony első napja van, köszönt és minden jót kíván..egy csíz a csupasz körtefán.