Érezted már azt, hogy túlnőttél valamin? Legyen az egy szerelem, egy hivatás, életstílus, bármi, amit már nem érzel a magadénak és lassan de biztosan lehúzod, mint kígyó a bőrét, megrázod magad és újult erővel, kedvvel tovább állsz.

Rutinos költöző madár vagyok. Számtalan albérletem volt. Gimnázium alatt 6 évig voltam kollégista, és szinte minden pénteken egy mini cuccolást éltem át. Ruhák bőröndbe be, majd otthon ki, vasárnap be, koleszba ki... és így tovább. Budapesti 8 évem alatt 4x mozdultam, majd jött Bécs. Mindegyik lakásnál, amit elhagytam, úgy éreztem hogy túlnőttem/nőttük. Így hát becsomagoltam/tunk, megköszöntem a lakás 'szellemének' az ott eltöltött minden jó, emlékezetes, vidám vagy éppen rossz pillanatot és tovább álltam. Így voltam Béccsel is. Attilával mikor kiköltöztünk, két hét alatt találtunk egy szuper kéglit. Imádtuk. Két szobás, fiatalos, pörgős környék. Közel a belváros, csak felpattantunk a villamosra és már is ott voltunk a lényeg közepén. Sok mindent átéltünk itt, számos baráti találkozót, italozást, meccsnézést. Ez a lakás volt új, külföldi életünk, házasságunk, terhességem, Liza első évének helyszíne. Rengeteg dolgot megélt velünk ez a két szobás fészek és most, mikor aláírtuk a felmondási szerződést, aztán a neten újra meghirdették, egy apró darab a szívemből vele együtt ment. Még 2 hétig vagyunk itt, de lélekben már Liza szobájában ragasztom a falmatricát, az új konyhában főzöm az ebédet, este altatás után a nyári melegben, egy pohár bor mellett lazítunk Attilával a teraszon. Olyan hihetetlen, de mégis igaz, megtaláltuk álmaink otthonát, nem számít, hogy albérlet, akkor is a magunkénak érezzük. Tudod mi a furcsa? Számunkra most lesz csak igazán OTTHON. Eddig is mindenhol jól éreztük magunkat, de Lizával, így hárman (és a macska :)) érzem igazán ezt a családi feelinget.

Pakolunk. Mindenhol dobozok. Liza csak nevet. Élvezi, hogy színes kavalkád van körülötte. Apró helyek, és szigorúan kijelölt útvonalak az előszobában, már alig férünk el. Régen elveszettnek hitt kincsek egy ládika alján. Lánybúcsús relikviák, esküvői fényképek, utazásaink emlékeinek darabjai. A költözés és dobozolás szinte minden pillanatban megremegteti a lelkem. Imádom. Izgatott vagyok és várakozom. Az új lakás kulcsai a kezemben. A lelkem már ott van, nyitja az ajtót és tervezget. Vár minket az új otthon, a szoba 4 sarka, melyet majd megszámolok és kívánok. Hogy mit? Egyenlőre még az én titkom! ;)