Van akit zavar és van ki fittyet hány rá. Aki koplal, csak gusztál, és aki minden fánkot kipróbál. A fogyókúra egy örök témakör, főleg az Anyaság idején, mikor sok nő azon agyal, vajon foglalkozhat ezzel a témával a gyerek mellett is, vagy ez már nem fér bele a babákkal töltött mindennapokba. Hiúság vagy egészségügyi kérdés? Te már fohászkodtál a régi farmeredhez?

Na nehogy azt hidd, hogy én lehetnék itt az új fitt menüsor reklámarca. Rubint Réka sem fizet, hogy lobbizzak a fogyizás mellett. Imádom a tésztákat, sütiket és a hamburgerért is odavagyok. Régebben nem volt gond az alakommal, jól éreztem magam a bőrömben, most ez megváltozott. Tudom,a terhesség egy teljes testet kívánó állapot. Tisztában vagyok a biológiai átalakulással, tudom, hogy miért van a hányinger, az éhségérzet, a kívánósság, miért vizesedünk és dagad fel a lábunk. Nem vagyok naiv és nem várom el a testemtől, ami 9 hónapig felkészült, alakult, hogy két hónap alatt visszaálljon. Mégis zavar, hogy nekem nem sikerült még elérnem a kezdő súlyom.

Egy évvel ezelőtt dolgoztam, edzésben voltam, a rendszeres evésem is megvolt, és belefért, ha egy fáradtabb napomon lecsúszott egy tábla Milka. A terhesség alatt nem kívántam az édességet, és próbáltam egészségesebben étkezni. 13 kilót szedtem fel, de úgy, hogy az első háromban a folyamatos hányások mellett nem nagyon híztam. Aztán a 29. hétre császárral megszületett Liza. A testem sokkot kapott, az eddig megborult hormonok még jobban beindultak. A műtét után a hasam lejjebb ment, de mégis úgy nézett ki, mintha 3 hónapos terhes lennék. Sokan mondták, így is szerencsés vagyok, van, hogy egy császár után hónapokig olyan teste van egy nőnek, hogy többször is megkérdezik mikorra van kiírva. Engem ez nem nyugtatott meg, csak még jobban elszomorodtam. 

Azt hiszed az elején ezzel foglalkoztam? Hát rosszul gondolod. Mikor Liza másfél hónapig a kórházban volt, eszembe sem jutott, hogy magammal törődjek. Az első időben halál félelmem volt, rettegtem, hogy bármi rossz történhet, majd nem hozzuk haza, nem mertem elhinni és örülni annak, hogy van egy kislányunk. Aztán ahogy erősödött és fejlődött, lassan de biztosan szállt el a félelmem. Áprilisban hazahoztuk és én is egyre jobban felengedtem, elkezdtem élvezni az új pillanatokat, megélni és ízlelgetni az Anyaságot. Amikor már nem volt bennem aggódás, végignéztem magamon, és nem tetszett amit láttam. A császár után csak 3 kiló ment le, és nem értettem hogy az a plusz 10 mi lehet. Mikor terhes vagy mindent elolvasol, tudod hány kiló a gyerek, mennyi a magzatvíz, a méhnek is van súlya, plusz vizesedés. Aztán csak reménykedsz, hogy egy idő után olyan leszel mint régen. Lehet ezt hiúságnak nevezni, de az az Anya vesse rám az első követ, akinek egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy milyen jó lenne kicsit a régi önmaga lenni. Nem akarok celebként tündökölve, 46 kilósan feszengeni. Saját magamat szeretném újra 60 kilósan. Egy gyerek érkezésével minden felborul, természetesen ez a normális, és lehet itt szapulni, hogy nem vagyok igazi Vérrög Nagy Magyar Anya, mert nem csak a gyerekemnek élek, hanem saját magamnak is kicsit fontos vagyok. Egy babával az élet teljesen más, és úgy gondolom, hogy az önsegítő, mindent tudó babakönyveket lehet hajítani a kukába, mert az élet majd hozza magával a történéseket. Ha jól érzem magam a bőrömben, akkor az a kislányomra is hatással van. És igen, nem akarok feladni mindent, mert van egy gyerekem, hanem úgy akarom az életemet és a családunk mindennapjait kialakítani, hogy mindenki jól érezze magát benne. Hogy Attilával meglegyenek a közös pillanataink, még ha ez jóval kevesebb időre is korlátozódott, szeretnék találkozni néha a barátnőimmel és nem csak a gyerekről beszélni. Szeretném ha Attila is olykor pasis estét csapna. És hogy ez hogy fér meg az Anyaság mellett, eddig úgy néz ki simán. Liza egy boldog, kiegyensúlyozott, egészséges baba, imádjuk, szeretjük, és megadunk neki mindent amit csak tudunk, de ez csak úgy lehetséges, ha nem veszítjük el a szülői feladatok mellett önmagunkat.Nekem most ez az első projekt. Jól akarom magam érezni a bőrömben, vékonyabban.

Mostanában a fekete kenyerek, saláták, gyümölcsök és a sok mozgás bűvkörében élek. Odafigyelek, hogy mit eszem reggel, hogy meglegyen a napi ötszöri étkezés. Nem vagyok képmutató, néha a kezembe akad egy kocka csoki, vagy gombóc fagyi, azokat lelkiismeret furdalás nélkül megeszem. Eddig jól haladok. Tegnap feljött rám a farmerom...ja és nem a terhes fazon, hanem egy régi bulis darab. Álltam a szekrény előtt kezemben ez a nadrág, behunytam a szemem és elkezdtem skandálni.

"Kedves farmer emlékezz már, rajtam milyen jól mutattál! Feljössz rám! Feljössz rám! Feljössz rám!"  És láss csodát, a farmer mintha életre kelt volna, határozottan, rángatások nélkül kúszott fel a lábaimon. 

Ez nem mese, hanem igaz történet :)

 .