Krisztinek hívnak, 32 éves vagyok, Bécsben élek. Imádok olvasni, szeretek mozizni, a horror filmeket kedvelem, a mexikói kajákért odavagyok, és Liza babám a kiságyában alszik el. A Te gyereked hogy hajtja álomra a fejét?

Nem tök mindegy? A lényeg hogy békés, elégedett és alszik. Nők milliói altatják délután, vagy esténként gyermeküket, mesélnek nekik, énekelnek, ringatják karjaikban, vagy simogatják ágyaikban. Ugyanakkor nagymamák és anyósok, barátok ezrei ingatják fejüket és elégedetlenek, ha a karodban alszik elkényezteted, ha az ágyban, akkor meg nem kötődik majd. Majd nők milliói lesznek bizonytalanok, mennyire lesz a gyerek érzelmileg labilis, vagy éppen 40 éves koráig a szülei nyakán élő. Innen üzenem mindenkinek, szarjátok le ki mit mond, ne foglalkozzatok senki véleményével.

Már megtanultam, hogy a sok okos könyv amit a terhesség és gyermeknevelés alatt olvasol, egy jó alapot adhat, de aztán mikor élesben megy a helyzet, mint egy stréber diák, aki bemagolta a leckét, csak állsz lefagyva és várod hogy pufferelj. A könyvek és elemzések segítenek, de csak egy bizonyos pontig és mikor azt látod, hogy gyermeked nem egy tesztalany hanem egy élő/érző kis lény, akkor mindent dobsz és újratervezel.

Liza a 29.hétre, sürgősségi császárral jött a világra. Számunka, az aranyóra, mint fontos kontaktus, ment a levesbe és örültem annak is, hogy az inkubátor melegében jól van a gyerekem. Az első napokban annyira pici volt, alig mertem megfogni, de szépen lassan megszokta, hogy napi 7-8 órát pihent a mellkasomon. Másfél hónapig csak ez volt a napunk. Enni kapott a szondán keresztül és rajtam vagy Attilán aludt. Mikor a kórházból hazajöttünk és egyre teltek a napok, azt vettük észre, hogy szeret a kiságyban aludni. Szétdobja a kezeit és lábait, simogatom, beszélek hozzá, így alszik el, nyugodtan és békésen. Most akkor én vagyok a szuper Anya? Akkor az én gyerekem igazán belevaló és menő lesz? Egyetemen tanul, fiatalon, önálló életbe kezd és talán orvos vagy ügyvéd lesz? Ja, lehet, remélem...de nem gondolom, hogy ez mind az alvási szokásaiból alakul majd ki. Ne értsétek félre, hiszek a pszichológiában és a gyerekkorban átélt dolgokban, de akkor azon is agyalhatnék, hogy talán sokkot kapott az életmentő császár alatt, mivel csak hirtelen kivették belőle és nem ZEN állapotban haladt végig a szülőcsatornán. Most akkor csak reménykedhetek hogy nem lesz sorozatgyilkos?

Fórumok és közösségi csoportok kismamái szállnak harcba, az együtt alvós, kontra kiságyban szendergős gyerkőcök témában. Virtuális háború ez és próbálják az igazukat lenyomni egymás torkán, de miért? Mért nem hagyjuk élni egymást? Hagyjuk azt, hogy mindenki úgy nevelje a saját gyerekét, ahogy jónak látja? Tanácsokat lehet adni, de pálcát törni a másik felett? Most akkor miért is kell?

Kiságyban, a pihenőszékben, a karjaid között, a férjed mellkasán, a franciaágyat elfoglalva, Adamo hintában vagy a kenguruban. A te gyermeked hol alszik? Hát nem mindegy? A lényeg hogy nyugodt és kiegyensúlyozott baba legyen!