Most talán a világ összes szülője egyként hördül majd fel és én leszek itt a "szaranya", de egyszerűen nem tudom megemészteni a többes szám első személyben való beszélgetést. Mikor még nem volt gyerekem, így is utáltam hallgatni az ismerősöktől, mikor úgy számoltak be a babájukkal eltöltött időkről mintha együtt ciciztek, buktak és hánytak volna, de most hogy már megszületett a lányom végre igenis teljes erőbedobással állhatok ki a mellett az ügy mellett hogy én és kislányom külön álló személyek vagyunk.

Még mielőtt az internet nagy Anyái fejemet tépnék, én is beleestem ebbe a dologba és teljesen értem a lényegét, hogy az anyukák miért kezdenek így beszélni, de én mégsem szeretnék így beszélni. 9 hónapig a hasunkban fejlődik valaki, akit nem ismerünk még, nem foghatunk a karjainkba, de imádjuk és szeretjük, óvjuk, féltjük. Azonban figyeljétek meg hogy miként beszélünk róla, hát igen, egyes szám harmadik személyben. Mikor valaki kérdezi hogy mekkora a babád, nem azt mondod, hogy jaj már 2000 grammosak vagyunk, hanem azt hogy Petike, vagy Alízka 2000 grammos, és most vagyok a 32. hétben. De amint megszületik a csöppség, már sokan nem tudnak elvonatkoztatni tőle, és kénytelen kelletlen kialakul ez a "anyanyelv" használat. De miért? Mert olyan kicsi, mert ő még nem tudja elmondani mi a baja, vagy hogy mi történt aznap és az Anya így kommunikálja környezetével az átélt pillanatokat? Vagy a hormonok játéka ez? Baromi elgondolkodtató, hiszen mikor a gyermek elkezd beszélni, és kimondja első szavait, valahogy ez a kialakult szokás általában megszűnik...hallottam olyat is, aki még a 12 éves gyereke mellett is így beszélt...no comment.

Néha nekem is kiszalad a számon egy-egy mondat, amiben többesszámban beszélek, de próbálok odafigyelni arra hogy ne tegyem, hiszen egy különálló emberi lény Liza és szeretném ha ez így is maradna. Egyre jobban megy a dolog. Tudom egy család vagyunk, Attila, Liza és én, de mégis külön álló személyek akik mind hozzátesznek ahhoz, hogy ez a család működni tudjon és saját személyiségünket, életszemléletünket, hagyományainkat és hozott mintáinkat tesszük bele ebbe az egységbe, és nekem ez így tökéletes, fogzunk, szopizunk és alukálunk nélkül.