Mikor terhes lettem, az is eszembe jutott, hogy a Bécsben megismert, két év alatt barátokká vált lányok közül kivel tudom majd folyamatosan tartani a kapcsolatot, miután megszületik Lisa. Ez mindegyik fél szempontjából egy érdekes kérdés, ugyanis egy baba főleg a kezdeti időszakban eléggé lefoglalja az időt és a veszély is folyamatosan fennáll, hogy a kismama semmi másról nem tud majd beszélni, csakis a terhességről, szülésről, szoptatásról, babacuccokról. Aztán kiderült, hogy az élet és a sors köréd fonja azokat akik hasonló cipőben járnak. Eddig szinte nem volt kismama a baráti társaságban, most pedig jó párral büszkélkedhetek.

A második trimeszter vége felé kezdem úgy érezni hogy nap közben van energián és kedvem is hogy mozogjak. Pár bécsi kismama csoporthoz csatlakoztam a Facebookon és ott találtam rá a kismama jóga hirdetésre. A héten voltam az első alkalmon és baromira tetszett. Ez nem csak egy egyszerű jóga, hanem vajúdási pozíciókkal és intim torna gyakorlatokkal egybekötött mozgás. Az oktató szuper és mindenféle tanácsokkal lát el minket a szülést illetően a gátvédelemtől kezdve a helyes légzésig. Nagyon hálás vagyok az égnek, és lekopogom, hogy még csak a derekam fáj és nem volt semmi más olyan tünet, ami aggodalomra adott volna okot. Ez a fájdalom a keresztcsontomban meg természetes és próbálok nem koncentrálni rá. Most így a 26. hét elején a gyors menetel vagy pedig a lépcsőzés a metróhoz, már azért valamennyire kifullaszt. Tartok a szüléstől, de kezdek már felengedni a témával kapcsolatban és egyre jobban azt érzem, hogy simán fog menni, nem lesz gond. Sokat beszélek Lisához és kvázi egyeztetünk a szülésről. :) Jártam Agykontrollra és hiszek abban ha vele is megbeszélem a részleteket és hogy mi lenne nekünk kettőnknek a legjobb akkor ő is tud majd ebben segíteni és együttes erővel megoldjuk a dolgokat. Remélem a jóga ebben még többet tud majd segíteni! Kíváncsian várom a folytatást!