...amit már szinte tudtunk is hogy kislányunk érkezik majd. Mikor A. megkérte a kezem Lisszabonban, mi már akkor arról beszéltünk, hogy elsőre milyen jó lenne ha lányunk születne. Egy hangulatos városi séta alkalmával találtunk egy portugál bort melynek neve Liza. Azóta is ez a bor itt várja, hogy Liza megszülessen. :) Van akinek az orvosa már a 12. héten bizton állítja a gyermek nemét... nos mikor én december elején látogatást tettem a nőgyógyásznál a baba maga alá húzta lábait és nem mutatta magát. Valahol lelkünk mélyén éreztük hogy kislány lesz, de nem akartuk annyira beleélni magunkat. Féltem attól hogy ha mégis kisfiú, akkor mit fogok érezni. Tudom mindenki azt mondja hogy a lényeg hogy egészséges legyen, és én is így gondolom, de nem egy kismamával beszélgettem, akik őszintén meséltek arról, hogy nekik határozott elképzelésük volt arról hogy milyen nemű babájuk lesz és mikor az orvos közölte az ellenkezőjét, akkor napokig maguk alatt voltak. Vajon lehet őket hibáztatni ezért? Nem hiszem. Szerintem hazudik aki azt mondja, hogy mindegy. Van elképzelésük és ez a normális. Természetesen örülnek a babának és mikor elmúlik a csalódottság akkor a rossz érzést felváltja a határtalan boldogság és várakozás és már semmi pénzért nem változtatnának rajta. Szerintem így működünk mi emberek. 

Nekem most derült ki a 22. héten. Mi is elsőre kislányt szerettünk volna és baromi izgatottan vártuk a vizsgálatot, amikor már kimondták akkor nagyon boldogok voltunk, és már bátran szólítjuk a nevén. :) Imádom ezt az időszakot!