Felszegett fejjel, határozottan haladnak, mindenre elszántak, érzékszerveik kifinomultak. A legapróbb mozdulatra is reagálnak. Divatosan, trendi sportcipőben grasszálnak, fegyverük a városi vagy terep babakocsi, ismernek minden baba és gyermek jelzést és ha kell azonnal harcba szállnak. Ismerd meg a Terror Anyukákat.

Régen csak ezzel a két szóval jellemeztem őket: Terror Anyuk, ők azok akik szemrebbenés nélkül tolják át a babakocsit az ember lábán és tolakodnak előre a liftben. Úgy érzed hogy agresszívek és felsőbbrendűek, pedig csak lavíroznak életük új helyzetében és próbálnak mindent megtenni azért, hogy akárcsak egy apró kis séta a boltig vagy metrós utazás a hivatalig zökkenőmentes és nyugodt legyen... szerintem Te már érted miről beszélek.

Hogy mennyire nehéz egy gyermekes anyuka élete és micsoda vastag bőrt kell növesztenünk a mindennapi életben, azt ma már tudom, és le a kalappal az összes sorstárs előtt.

Innen üzenem én is "Terror" Anyu lettem és a régen rossz szemmel nézett tulajdonságok ma már értelmet nyertek.És hogy miről beszélek? Mekkora tudást és rutint követel akárcsak egy babakocsival való közlekedés... Kezdve a lépcsőházban a kezdeti időben lépcsőről fokonként óvatosan mínusz 20-al lehúzott babakocsi, mikor minden egyes koccanásnál a gyerek akkorát ugrott hogy öröm volt nézni, ma már hatalmas erővel emelem meg az egész járgányt, majd lazán az 5 lépcsőfokon lerohanok. Anno nem egy embernek vagy tárgynak mentem neki, úgy éreztem hogy a világ összes spicces emberét egy átmulatott éjszaka után könnyebben haza tudnám irányítani, de egy babakocsi koordinálása egyszerűen  kifogott rajtam. Ha most látnál, olyan manővereket hajtok végre akár az U6-ra való rohanás közepette hogy Raikönnen is megirigyelné. Kezdetekkor félszegen a villamoson babakocsis helyre óvatosan parkoltam le, ma már határozottan érkezem hiszen azt igenis nekünk találták ki. A lift pedig az idősek és mozgáskorlátozottak mellett értünk kismamákért és Anyukákért van nem pedig a 15 éves kamaszokért és joggal megyek be én is, nem hagyom magam megelőzni. Becsukott szemmel tudok már közlekedni és álmomból felébresztve is tudom hogy melyik U megállónál melyik irányba induljak el a lift felé. Az egykor rémálommal teli bolti vásárlások ma egy kellemes időtöltéssé váltak és egyre gyorsabban tudom az árut a szalagra fel, majd lepakolni, mint egy polipot meghazudtoló mozdulatokkal a bevásárló táska egyes részeibe helyezni. Régen plusz egy ember kellett hogy ha ruhát próbáltam, felváltva vigyáztunk a babákra, most pedig egy olyan próbafülke featuring babakocsi pózt találtam ki, hogy beszarsz. Az első esős sétánál jutott eszembe hogy a babakocsi esővédőjét az előszobában felejtettem, ma egy határozott mozdulattal csapom elő a "csomagtartóból". Ha kell fél kézzel 5 másodperc alatt pelenkázok az áruházban és nem ijedek meg attól sem ha a gyerekem a tömegközlekedési eszköz legnagyobb csendjében kezd el üvölteni. Határozottan és keményen állom a sarat...majd esetleg otthon Attilának kiakadok. :) Büszkén járom a várost vagy a vidéket elszánt vagyok, mit nekem lépcső vagy tömegnyomor, mindenhol megállom a helyem. Ez vagyok én, ezek vagyunk mi, ilyen egy új izgalmas élet a "Terror" Anyukáké. :)