Régen az általános iskolában mondtuk egymásnak, ha valaki valamit bénán csinált hogy: 'De tápos vagy'. Anno viccesnek tűnt és fel sem fogtuk hogy ez jelenhet is valamit, nem foglalkoztunk vele igazán. Ma ha egy Anya kapja ezt az arcába, mert a gyerekét csak tápszerrel tudja etetni, na azért az durva. Kérdem én miért kell ezt? Miért nem szállnak le Rólunk a szoptatós Ősanyák??

Még mielőtt szétrobbanna egyesek feje a felháborodástól, el kell hogy mondjam, jogosan és bátran lépek fel a témában, ugyanis én vagyok az arany középút így sajnálom hogy csalódást kell okoznom, de nem dobálhattok meg ugyanis én szoptatok is és tápszert is adok a babámnak. Mikor terhes lettem, megfogadtam hogy a lehető legkevesebbet próbálok stresszelni és ha valami a saját hibámon kívül máshogy alakul mint amit elterveztem volna akkor nem akadok ki, próbálom a számomra/Liza számára a legjobbat kihozni belőle. Ez kezdődött a szüléssel, mikor is felkészültem mindenre és azóta sem érzek lelkifurdalást hogy császárom lett. Olvastam én már arról is hideget-meleget meg kb. a császáros Anyukák önbizalma a 'fájdalomcsillapítónélkülszülöktermészetesenénvagyokazősanya" nők miatt a béka segge alatt van. És mondjuk legtöbbször úgy ítélkeznek hogy tisztában sincsenek az előzményekkel. Na egy szó mint száz, megszületett 7. hónapra életmentő császárral Liza, és mikor már azt gondoltam hogy ilyen nem is lehetséges tekintve a körülményeket beindult a második napra a tejem. A kórházban rendszeresen fejtem, ugye mivel Liza inkubátorban volt szondán keresztül kapta az anyatejet. Bármennyit fejtem éjjel is kétóránként kb. 30-40 ml-nél több nem jött alkalmanként. Ez még szuper mennyiség az elején mikor a babák gyomrának mérete egy meggymagéhoz hasonlít, de később mikor minden nap emelték az adagot ez kevésnek bizonyult, így kiegészítésként kapott tápszert. Ittam ezerrel a szoptatós teát, nyomattam a homeós bogyókat, járt nálam szoptatási tanácsadó is, de ha el is értem az 50 ml-t akkor ünnepnap volt. Tudjátok ez egy bazi nagy, végeláthatatlan ördögi kör. A babám az inkubátorban, a sürgősségi császártól sokkos a szervezetem, izgulok, hogy a gyerekem életben maradjon, mellette fejek, de nem jön elég és persze mindenhol azt hallod ne stresszelj mert elmegy a tejed. Innen üzenem a nagyokosoknak, aki átélte azt amit én és ömlik a teje, literszámra fagyasztgat az magyarázzon. De hogy ne lendüljek ki a témából, Liza utolsó két hetében a kórházban tanult meg szopizni, és ment is neki, de szánalmasan kevés adagok jöttek, így mindig maradt a tápszer itthon is.

Gondoltam egyet és számos Mami Facebook csoportban megfuttattam a kérdésem, hol az anyatejre, hol pedig a tápszerre fektetve a hangsúlyt. Azt vettem észre hogy míg az anyatejjel gyermekeiket tápláló Anyákat folyamatosan vállon veregetik, addig a tápszeres Mamik kb. húzzák le magukat a WC-n. De miért? Miért is kéne magunkat rossznak és megvetettnek éreznünk? Miért gondolja mindenki hogy mi kényelemből és hobbiból nem akarunk szoptatni? Vagy gondolják hogy a mellünk formája miatt? Vagy azt hiszik hogy számunkra ez a trendi, a 21. század hozadéka? Jelentem NEM. Vagyunk páran, akik mindent megtesznek, de nem megy. Mi is átéltük már a szenvedést, egy véres bimbó, begyulladt mell, két óránként mellre tevés, a homeopátia és szoptatós teák garmadával rendelkeztünk, de nem ment. Kész, ennyi, nincs több. Lépjetek túl rajta. Vicces hogy ezt nem azoknak címzem aki tápszerez, hanem azoknak a szoptatós anyáknak, akik azt hiszik ők az etalonok, mintha ők a szülés után már annyi tejmennyiséggel rendelkeznének hogy a fél államot a mellükre tudnák venni. A tápszeres anyák csak megvannak, nem támadnak, hallgatnak és mentegetőznek. Miért tűrjék ezt? Azért mert tudományosan ki van mutatva hogy az Anyatej a legjobb? Képzeljétek tudjuk, tisztában vagyunk a felmérésekkel, grafikonokkal. Minket is körbevesz az anyatej imádatának miliője a szoptatási tanácsadótól, orvostól, szórólapoktól. Tudjuk és mi örülünk ha van egy kevés de tudod annak is ha másnak sok van. Egy olyan tápszeres Anyát sem ismerek aki fröcsögne Anyatejes társára. Inkább csak halkan irigykedik és próbálja a dolgok jó oldalát nézni. Azt hogy a babánk itt van és egészségesen fejlődik. Ellenben számos Anyatejes Mami hörögve veri az asztalt és pálcát tör a fejünk felett. Szeretnék egy olyan értelmes és normális anyatejjel tápláló Anyukát aki elmagyarázná az élet eme furcsa fintorát. Szívesen meghallgatnám dühének okát, és jó lenne megérteni azt az ellenszenvet amit táplál.

És most nézz magad köré kedves szoptatós Anyuka, nézd meg a családod, rokonaid, barátokat, az ismerősöket. Látod a stigmát a homlokukon? Tápszer vagy Anyatej? Tudod kit hogy tápláltak kiskorukban? Szerintem nem ettől lesz ember az ember...